Nagy Kornél és Cifra Tibor, a kézilabdázásról és a tanulásról

Megjelent Ziccer újságunkból szemezgetve megjelentetünk több cikket honlapunkon is, amely témákról eddig itt nem volt szó. Nagyon Kornéllal és Cifra Tiborral arról beszélgettünk az újság megjelenlése előtt, ők hogyan tudták összehangolni a sportot és a tanulást.

INTERJÚ NAGY KORNÉLLAL - Szép emlékeim vannak a békési időszakomról

Úgy gondolom, nem kell túlságosan bemutatnom senkinek Nagy Kornélt, azt a magyar válogatott kézilabdázót, aki 16 éves korától Békésen kézilabdázott. Jelenleg pedig 2011 óta a francia Dunkerque HBGL csapatában játszik. Legnagyobb sikerét jelenlegi csapatával 2014-ben érték el, amikor megnyerték a csapat történetében először a francia bajnokságot. Kornél 1986-ban született Püspökladányban, majd gyerekkorában Nádudvaron kezdett ismerkedni a kézilabdával. Ezután került a Békési FKC csapatához, ahol előbb az utánpótlás csapatba, majd hamar a felnőttek közé is bejátszotta magát a fi atal tehetség. Tőlünk végül az NB1-es Dunaferr csapatába igazolt 2005-ben, ahol 5 szezont húzott le. 2010-ben a bajnokság gólkirálya lett még a Dunaferr színeiben, majd ezután igazolt az MKB Veszprémhez egy évre. Illetve, mint már említettük, 2011 óta külföldön él Franciaországban, mind emellett 2007 óta tagja folyamatosan a magyar válogatottnak. Volt szerencsénk interjút készíteni Kornéllal arról, hogyan is teltek számára a békési évek, illetve jelenleg hogy megy a sora kint Franciaországban.

– Több éven át a Békési FKC játékosaként a Reformatus Gimibe jártál. Milyen élményekkel gondolsz vissza az itt eltelt időszakra?
– Nagyon jó szívvel gondolok vissza a békési időszakra. Szép emlékeim vannak, mind kézilabdázóként, mind középiskolás tanulóként. A beilleszkedéssel nem volt gondom, ráadásul a bátyám, Tomi épp végzős lett a gimiben, amikor oda kerültem. Így mondhatom, hogy a szárnyai alá vett és mindenben segített, halkan megjegyzem még a beavatási feladatok alól is mentesültem, hála neki.

– Hogy érezted magad a csapatban? Jó döntést hoztál szerinted azzal, hogy 15-16 évesen Békésre igazoltál?
– Jó edzők kezei közé kerültem, kiemelném Kádas Lászlót, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot. Szerettem a városban, a kollégiumban lakni, nagyon jó közösség jött össze. Sok barátom volt a csapatban és az iskolában is. Népszerű volt ez a sportág a városban és az iskolában egyaránt. Úgy gondolom, nagyon jó döntést hoztam, amikor Békésre mentem tanulni és kézilabdázni. 16 évesen bemutatkozhattam az NB/1-ben, 17 évesen pedig már végig játszottam egy komplett első osztályú szezont. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy megkaptam a lehetőséget, hogy az edzők bátran betettek a felnőtt csapatba. Rengeteget fejlődtem és tanultam, ebben az időszakban nagyon fontos volt a minél több játéklehetőség számomra. Az utolsó évemet Békésen egy NB1/B-s aranyéremmel zártam, ami szintén sokat jelent nekem, mert nagyon hasznos volt ez a szezon a pályafutásomra. Rengeteget voltam pályán, ami nekem ekkor a legfontosabb volt. Úgy gondolom, a felnőtt csapat is nagyon jól fogadott és sokat segítettek nekem, mint például Ardeleán Peti vagy a tapasztaltabb Moldován János, akikkel egyaránt megtaláltam a közös hangot.

– Mennyire jelentett segítséget számodra, hogy az iskola a sportolók, kézilabdások mellé állt a tanulmányi időszak alatt. Mennyire sikerult összehangolni az élsportot az iskolával?
– Nagyon jól éreztem magam abban a közegben, fantasztikus négy év volt. De hálás vagyok az iskolának is, mindig támogatták a sportolókat, az igazgatónő, illetve Békési Mihály tanár úr vagy az osztályfőnököm, Bagita Attila, de még sorolhatnám a többi tanáromat is. Számtalan alkalommal segítettek vagy álltak mellém. Nélkülük minden sokkal nehezebb lett volna. Nem egyszerű dolog összehangolni a sportot az iskolával, szerintem ez csak úgy működhet igazán jól, ha a tanárok is támogatják ebben a sportolókat. A Refi ben mi ezt abszolút megkaptuk. Amikor egy hosszú szerdai nap után, mikor idegenbeli meccsről későn értünk haza, akkor a csütörtök mindig lazább volt, és nem várták el, hogy a hiányzott tárgyakból felkészült legyek aznap. Szóval köszönöm nekik! De mind emellett soha nem éltem vissza ezzel. Úgy gondolom, szerettek a tanáraim és én is szerettem az iskolát.

– Mint hallottuk megszületett a második gyermeked decemberben, ehhez szívből gratulálok. Jelenleg hogy megy a sorod kint Franciaországban?
– Igen valóban, köszönöm szépen, decemberben megszületett a második gyermekem is, Izabel. Nagyon vártuk őt is, ugyan úgy, mint 3 évvel ezelőtt Artúrt. Szeretünk kint élni Ivettel, immáron 6 éve lakunk kint Dunkerqueben és egyet még biztosan maradunk is. Szeretem a várost, a csapatot, az itteni emberek nagyon kedvesek és közvetlenek voltak már a kiérkezésemkor is. Itt is hamar sikerült beilleszkednem a csapatba és megtalálnom a számításaimat. Aztán pedig majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

– Végezetül, milyen jó „tanácsot” adnàl a fi atal békési játékosoknak, akik szintén a Refi be járnak?
– Milyen tanácsot adnék a fi ataloknak?! Nem tudok semmilyen bölcsességet. Biztos megmosolyognak a mostani gimisek, amikor ezt olvassák, de tanuljanak és hallgassanak Cifra Tibi bára. Komolyra fordítva a szót, tanuljanak és eddzenek keményen, annak mindig megvan a gyümölcse és az elvégzett munkát soha nem veszi el tőlük senki. A többi jönni fog, csak élvezzék, amit csinálnak.

– Reméljük a fiatalok megfogadják szavaidat. Legtöbben ők is a Refi be járnak és a kollégiumban laknak.
– Ha már a kollégiumnál tartunk…, had mondjam még el, hogy volt még egy ember, aki se nem tanár volt, se nem edző, de mindig ott állt a fiatal játékosok, gyerekek mellett. Ahogy tudott segített. nagyon nagy hálával tartozom Vass Sanyinak, aki már sajnos nincsen köztünk. Tudom, nagyon segített mindig a gyerekeknek a kollégiumban is, illetve bárhol, amíg engedte az egészsége.

– Köszönjük Kornél, hogy időt szakítottál ránk. Jó egészséget kívánunk Neked és a családodnak, illetve sok sikert.

Tanárként és sportolóként is átlátja a helyzetet Cifra

Nagy Kornél azt üzente jó tanácsként a jelenlegi utánpótlás játékosainknak, hogy dolgozzanak és hallgassanak Cifra Tibi bára. A Békési FKC balátlövője meghatározó szerepet kapott a békési kézilabda és az iskola életben is. Arról beszélgettünk, mint pedagógussal és sportolóval, ő hogyan látja az iskola és a kézilabda élet közös munkáját.

– Tanárként is sokat vagy a gyerekekkel, diákokkal. Hogyan látod a jelenlegi utánpótlás csapatokat, kicsiktől a nagyobbakig, mennyire tudják összehangolni a tanulást és a sportot napjainkban?
– Ez a probléma elsősorban a középiskolás sportolóknál jelentkezhet. Bármilyen sportágat űző tanulókról beszélünk, akik versenyszerűen sportolnak, szabadidejük nagy részét az edzések és a versenyek lefedik. Fontos, hogy a sportoló előtt legyen példa. Nagy Kornél, Szilágyi Dávid, Győri Mátyás inspiráció lehet sokuk számára és joggal bízhatnak benne, hogy kellő hittel és szorgalommal sikeres sportolókká válhatnak. Nagyon sok múlik a gyermek motivációján, elhivatottságán, hogy a rengeteg sportfoglalkozás mellett az iskolai feladataira is szakítson időt. A sorrend a következő kell, hogy legyen, első a tanulás és csak utána következik a sport. Kell, hogy legyen a diák számára más perspektíva is arra az esetre, ha nem tud olyan sportolói pályát befutni, mint amilyet elképzelt magának.

– Együtt vagy a tanárokkal, kollégákkal. Mennyire tudjátok tolerálni, mint tanárok a gyerekek élsport miatti hiányzását?
– Az itt tanuló kézilabdázók rengeteget vannak versenyeztetve, ami a fejlődésüket szolgálja. Az iskolai versenyeken kívül az egyesületi bajnokságokban is szerepelnek. Nagyon sok mérkőzést játszanak, van hogy hetente 2-3 mérkőzésük is akad. Azt gondolom, hogy a kollegáim megértik és elfogadják, hogy ez a fajta tevékenység ezzel jár, rugalmasan kezelik. Persze ez csak addig működik, amíg a gyerekek vissza nem élnek a helyzettel. Ezzel együtt az iskola tanári kara rendkívül büszke kézilabdásaira, hiszen rendszerint szép eredményekkel hálálják meg a beléjük fektetett bizalmat és öregbítik iskolánk hírnevét.

– Meghatározó személy vagy a kézilabda az iskolában programban Békésen. Mekkora érdeklődés van az ilyen programok iránt, mennyire lehet belecsempészni a testnevelés órákba akár az ilyen foglalkozásokat?
– A tavalyi évben került be iskolánk a programba, amely az általános iskolás tanulók számára biztosít lehetőséget arra, hogy megismerkedjenek a sportággal. Sikeresnek ítélem meg, hiszen a tavalyi évhez képest a programban szereplő tanulók száma megduplázódott. Egyelőre csak fiúknak van meghirdetve, délutáni edzések keretében. Bízom benne, hogy az első évfolyamon induló sportosztályban már a lányokat is be tudjuk vonni és nem csak az edzéseken, hanem tanórákon is elsajátíthatják a kézilabda alapjait.

– Az SZKIRG kupa nagyon jól sikerült március 18-án. Ti is részt vettetek két csapattal, hogyan értékelnéd a rendezvényt?
– Ez a kupa a programban szereplő gyerekek miatt lett megrendezve. Szerettünk volna lehetőséget biztosítani diákjainknak és szüleiknek egy kézilabdás délelőtt eltöltésére. Elsősorban magát a sportot szerető gyermekeket szeretnénk nevelni, de fontos volt az is, hogy visszacsatolást kapjanak a gyerekek és a szülők is, jó úton járunk. Nagyon jól sikerült a rendezvény, csupa pozitív visszajelzést kaptunk a gyerekektől, szülőktől, edzőktől és a tornát fi gyelemmel követő szakemberektől. Már most jelezték a meghívott csapatok, hogy jövőre is örömmel jönnének. Ezúton is szeretném megköszönni minden kollegámnak és egyesületi szakembernek a segítségét, aki részt vett a kupa megszervezésében.

– Gratulálok a bronzéremhez! Nem lepődtünk meg, mikor hallottuk, hogy szerződést hosszabbítottál Békésen. Minek köszönhető, hogy erre a döntésre jutottatok?
– Már tavaly megállapodtunk az Elnök úrral, hiszen mindketten tisztában voltunk egymás távlati terveivel. A mostani hosszabbítás inkább csak formalitás volt. Jól érzem magam a csapatban és úgy érzem, van még bennem annyi, hogy segítségére legyek együttesünknek.

– Nagyon kiegyenlített volt a mezőny idén is, hogyan látod jövőre jó csapat fog összejönni? Nőhet még az NB1/B-s mezőny színvonala?
- Az idei szezon is elég kiegyenlített volt, és örülök, hogy elértük a harmadik helyet, ami a jó csapategységnek köszönhető. Jövőre is hasonlóan kiélezett bajnokságra számítok! Bízom benne, hogy jövőre még merészebb álmaink lehetnek.

– Köszönjük, hogy időt szakítottál ránk. További jó munkát kívánok!